Visegrádi hagyományok

Az idei volt a 40. hagyományőrző esemény és ezzel az én első ilyen rendezvényen készített fotózásom. Nagy izgalommal vártam a lehetőséget, amit ezúton is köszönök a szervezőknek. Gyerekként csak a kerítésen kívülről figyelhettem a forgatagot és ábrándozhattam róla, hogy egyszer részese lehetek a viadaloknak és csatáknak. Most fotósként bejuthattam a legizgalmasabb helyszínekre is és testközelből dokumentálhattam a leghevesebb párviadalokat és tüzes bemutatókat. Az egyik legnagyszerűbb élmény a sok, színes korhű ruházatban és kellékkel felszerelt résztvevők mellett látni Kassai Lajost íjászkodás közben. A profizmust és a könnyedséget minden lelátón ülő tapasztalhatta. Az esti csata és a napszaknak köszönhetően, látványos tüzes bemutató külön élmény volt. Látni ezeknek az embereknek a teljes átélését, igyekezetét magával ragadó volt. Az ember szinte visszarepült az időben és ott érezhette magát a középkorban királyok és apródok, lovasok és felvértezett katonák között.

Ez a Dunakanyar egyik legkülönlegesebb programja, amely olyan hagyományt teremtett amit már generációk tudhatnak magukénak. A Rege Íjászok Hagyományőrző Sportegyesület jóvoltából már testközelből is gyakorolhatom ezt a szép hagyományt és sportot. Közülük sokan még alig nagykorúak vagy még be sem töltötték a 18. életévüket, mégis szívvel-lélekkel űzik és tartják ezt a ma már sportként, de a maga idejében hadászati formaként ismert tevékenységet. Fiúk és lányok egyaránt bemutathatták tudásukat és rátermettségüket! Igazán büszkének érzem magam, hogy ennek az egyesületnek most már én is a tagja lehetek.